Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció

Posted: június 16, 2010 in Művelődés, nutrition


A könyv előszava

Bevezető

Ez a könyv némiképp a tavaly megjelent Paleolit táplálkozás c. könyvem folytatása. Abban a nyugati táplálkozás és a civilizációs betegségek kapcsolatát vezettem le. Alternatívaként bemutattam a paleolit táplálkozást, amely az emberi szervezetnek leginkább megfelelő táplálkozási mód. A könyv hatására nagyon sokan kezdték el követni a paleolit táplálkozás elvét. Ők azok, akik megértették e régi-új gondolat nagyszerűségét és tisztaságát: “Élj úgy, hogy az evolúciós tervnek a legjobban megfelelj.”
A “Boldogtalanság és evolúció” a Paleolit táplálkozás betegségelméletének kiterjesztése korunk mélyen gyökerező szomorúságának megértésére. Előző könyvem középpontjában a 20. század közepén megjelenő szívbetegség és szívhalálozási járvány állt. Ennek kapcsán elemeztem a szívbetegség koleszterinelméletét, amely már születésekor halálra volt ítélve. A szívbetegség gyulladásos természetű betegség, amelyet elsősorban a gyorsan felszívódó szénhidrátok nagyarányú fogyasztása okoz. A szívbetegség járványával egyidőben jelentkezett – csak sokkal alattomosabban – a boldogtalanság járványa, ami a háború elmúltával, a hidegháború és a szovjet típusú diktatúrák korában sokáig senkinek nem tűnt fel. A növekvő, már-már társadalmi szintű boldogtalanságra tulajdonképpen a pszichofarmakológia megszületése irányította rá a figyelmet. Felmerült, hogy a depresszió gyógyszeresen kezelhető. Azonban az első antidepresszánst három évig nem is szabadalmaztatták, mert a gyártó annyira jelentéktelennek ítélte a “depressziópiacot”, hogy nem látta rentábilisnak egy esetleg hatásos gyógyszer gyártását. Mások azonban megérezték a korhangulatot, miszerint a nyugati világ a győzelem és a jólét dacára kezd egyre boldogtalanabbá válni, s megkezdődött a “depresszióipar” kora. A depresszióipar nem lehetett volna sikeres, ha az emberek nem érezték volna egyre boldogtalanabbaknak magukat. A gyógyszerhez betegek kellettek, és a betegek önként jelentkeztek, mert megtudták, hogy létezik a boldogságpirula.

Sok magyarázat született az egyre nagyobb boldogtalanságra, ám ezek általában pszichológiai természetűek voltak, joggal, hiszen a rosszkedv, a pesszimizmus és a depresszió sajátos negatív gondolkodással is jellemezhetőek. Azonban mégsem szolgáltak kielégítő válaszokkal, hiszen a 20. század elejéhez képest százszorosára nőtt a boldogtalanok és depressziósok aránya, pedig a 20. század második fele a nyugati demokráciákban nem rosszabb, hanem összehasonlíthatatlanul jobb életfeltételeket jelentett az emberek számára.
Kell legyen a háttérben egy olyan összefüggés, amely képes integrálni a depressziót más folyamatokkal is. Mivel a depresszió és a szívbetegség kölcsönösen együttjáró két kórkép, kell hogy legyen egy közös faktor, amely összeköti őket. Ez pedig a gyulladás. Az utóbbi húsz év kutatásai bebizonyították a depresszió gyulladásos természetét, amiről csak azért nem tud a közvélemény, mert mind a gyógyszeripar, mind a pszichiátria ellenérdekelt ezekkel az eredményekkel szemben. Ők a mára hatástalannak bizonyult antidepresszánsokat szeretnék forgalmazni és teszik is elég nagy sikerrel. A szívbetegséget és a depressziót összekötő gyulladás sok mindent megmagyaráz, teszem azt, hogy miért is súlyosbítja egyik a másikat. Jól ismert például, miszerint egy infarktus utáni állapotban a beteg depressziója a következő infarktus legjobb előrejelzője. Mivel a szívbetegség okát, a gyulladást a nyugati táplálkozás szénhidrátfüggősége okozza, s mivel a depresszió gyulladásos természetű megbetegedés, logikus feltevés, hogy a depresszió is szoros kapcsolatban van a táplálkozással. A könyvben hatalmas tényanyaggal bizonyítom, hogy ez a feltevés helytálló. És, őszintén szólva, nem is meglepő.

Természetesen egy kor boldogtalansága összetett jelenség. A boldogtalanság és depresszió gyulladáshipotézise azonban olyan értelmezési keret, amelyben érthetővé válik, hogyan adódnak össze a különféle hangulatrontó elemek. A közös tényező ugyanis a gyulladás. A pszichoneuroimmunológia mindenki számára ismerős már, sokan vissza is élnek vele, azt állítva, hogy a rákot egyszerűen csak egy pszichés trauma okozza. A pszichoneuroimmunológia arra a felismerésre épül, hogy az immunrendszer és az idegrendszer kölcsönös és állandó kapcsolatban állnak. A depresszió gyulladáselméletének lényege az, hogy amikor valamilyen stressz éri a szervezetet (betegség, sérülés, pszichés veszteség, társadalmi pozícióvesztés), akkor az immunrendszer gyulladásfaktorokkal, az ún. citokinekkel azt üzeni az agynak, hogy “most vond ki magad egy időre a forgalomból”. Ilyenkor fáradtak vagyunk, húz minket az ágy, aluszékonyakká válunk, nincs kedvünk semmilyen aktivitáshoz. Mindez évmilliók alatt kialakult alkalmazkodó válasz. A modern boldogtalanság abból fakad, hogy a nyugati táplálkozás gyulladáskeltő, és az agy a táplálkozásból eredő gyulladásra is lehangoltsággal, fáradtsággal, szélső esetben depresszióval reagál. Természetesen létezik “igazi” depresszió is, amelyet az élet nehézségei váltanak ki, ám ennek is gyulladás a közvetítő folyamata. Azonban, ha valakinek a táplálkozásából fakadóan eleve magas a gyulladásszintje, elég egy enyhe stressz, mint utolsó csepp a pohárba, és kialakul egy komoly depresszív állapot. A különböző eredetű gyulladások ugyanis összeadódnak. Az “alapgyulladás” ellen a táplálkozás megváltoztatásával lehet leghatékonyabban védekezni. A sokféle étrend közül a paleolit táplálkozás a legjobb a gyulladás csökkentésében. De ha valaki nem is akar erre átállni, még mindig sokat tehet a szervezetszintű gyulladás lecsökkentéséért.
Régi tapasztalat ugyanis, hogy a mozgás hatásos a depresszió ellen. Sokáig úgy gondolták, a mozgás egyszerűen jókedvre derít. Tíz éve tudjuk, hogy izomzatunk testünk legnagyobb endokrinszerve. A működő izomzat ugyancsak citokineket, azaz gyulladásfaktorokat bocsát ki, ám ezek paradox módon nem növelik, hanem csökkentik a gyulladást.

Remélem, könyvem segít Önnek megérteni, mi zajlik testünkben. Hogyan esszük magunkat boldogtalanra, és hogyan tehetünk fontos lépéseket afelé, hogy ennek véget vessünk. Ne feledje, soha nem éltünk még jobban, bármit is gondol napi bosszankodásai során. Persze, hogy egyeseknek sokkal jobb, másoknak meg rosszabb. Ez mindig is így volt, és így is lesz ezután is. Lesznek mindig olyanok, akiknek a napi betevő falat előteremtése is gondot okoz; ez a könyv nem nekik íródott. Ez a könyv azokhoz szól, akik viszonylagos jólétük ellenére fásultak, enerváltak, fáradtak, örömtelenek. Ha nem tudjuk boldogtalanságunk valódi okát, persze keresünk és találunk ezer magyarázatot. Ezek azonban nem biztos, hogy olyan súlyú problémák, amelyek elég nyomós okai lehetnének a lehangoltságnak és keserűségnek. A társadalmi szintű boldogtalanságot és pesszimizmust nem indokolja a civilizált világ helyzete, hiszen a mostani válság előtti években-évtizedekben is szenvedtek rossz hangulatuktól a civilizált világ lakói. A boldogság, az optimizmus, az élet derűs és elfogadó szemlélete természetesen sok mindenen múlik. Erről már sok könyvet írtak. De a pozitív vagy éppen negatív alaphangulat, az utóbbi évtizedek kutatásainak fényében, nagyrészt az immunrendszer és az idegrendszer sajátos kommunikációján múlik. Ha megszűnik a krónikus és alattomos szervezetszintű gyulladás a világ egyszerre melegebbé, barátságosabbá és fényesebbé válik.

Szendi Gábor
Budapest, 2010. ápr. 19.

Reklámok
Hozzászólások
  1. Kisebbik Beast Swinger szerint:

    nagyon végiggondolandó és cselekvésre késztető!
    köszi!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s